A baj az, hogy ez egyben a vesszők nem teljes fásodását/beérését is jelenti, tehát a növény az egyébként is magasabb kockázati fokozatú területen még emiatt is kitettebbé válik.

Gyakran próbáltuk kutatni az okait annak a sok klimatológiai csacskaságnak, amelyeket a magyar tankönyvekben, turisztikai prospektusokban és egyebekben leírtak, mik lehettek azok a tényezők, amelyek tévútra vezették a jelenségek értelmezőit.

A füge őszi beérésével alátámasztott "szubmediterrán" klímajelleg az általuk ismert és frekventált területeken (szándékosan nem írom ki a nevüket, hisz valószínűleg mindenki tudja), minden valószínűség szerint abból a tapasztalatból fakadt, amit itt most képeken bemutattam a soha el nem fagyott fügékről. Ezzel szemben az alföldi, síkvidéki, völgyi példányok a gyakori visszafagyások miatt azt a "beérlelésképtelenséget" mutatták, amit ebben az évben is. Ez nyert olyan értelmezést, hogy "melegebb" (mediterrán jellegű) a klíma ott, ahol a füge tulajdonképpen normális módon viselkedik. Arra nem futotta a fantáziájukból, hogy ez mindenekelőtt a téli hőmérsékleti mélypontok enyhébb voltának és az abból következő el nem fagyásnak köszönhető és nem annyira a vegetációs időszak eltérő klímájának.