Sziasztok,

 

véletlenül idecsöppentem a fórumba, magam is hipnotizőr vagyok. Szeretnék néhány bejegyzésre reflektálni:

 

"A nagypapámat ma elaltatták és lélegeztetőgépre tették.

Azt szeretném elsősorban megtudni, hogy ilyenkor ami elhangzik

körülöttük azt felfogják és megértik? Van értelme bíztató mondatokat mondani neki?"

Van. Gyógyszeres altatásban is regisztrál a tudatalatti, meg kell tanulni szuggesztiókat korrektül megfogalmazni, és azt lehet nyugodtan sulykolni, mert számít. (Ezt már nagyon sok aneszteziológus tudja, itt Magyarországon is, nem túl rég beszélgettem erről az ELTE egyik anesztes dokijával is a hipnózis kapcsán.) Hipnózissal az altatásban elhangzottak sok esetben visszaidézhetők.

 

"Épp hipnózisterápiára járok. El kell hogy keserítselek, de az nem úgy működik, hogy odamész és meghipnotizálnak. Szerintem eltünt tárgyak megtalálásában....hát....kinevetnének. Ezt a módszert másra találták ki."

 

A hipnózist nem találták ki semmire, ez csak egy képesség, egy eszköz. Eltűnt tárgyak megtalálásához, vagy elfeledett emlékek felidézéséhez is jól használható, ez csak felfogás kérdése hogy valaki mint hipnotizőr ezt felkínálja-e vagy sem. A hipnózisterápia lényege pedig pontosan az lenne, hogy odamész és meghipnotizálnak, hiszen ezért mész oda. Nagyon sok terapeuta hipnotizál már az első ülésen, és onnantól kezdve minden ülésen. Ez is csak felfogás vagy terápiás gyakorlat kérdése.

 

":-)  Megoldódott! Ingyé.....Csak egy imába került a Szűzanyához, s 5 másodperc múlva a kezemben volt, és nem viccelek! Úgy, hogy már nem kerestem: ima, s célirányosan odamentem és nyúltam ahol volt, én csodálkoztam a legjobban, hogy ott volt!"

 

Pontosan így segít a hipnózis is. Az átélt ima is egy transzállapot, és ugyanúgy kinyitja a tudatalattit, mint a hipnózis. Az átélt ima és az önhipnózis ugyanazt a tudatállapotot hozza létre.

 

 

"Azonban ez munkaigényes hiszen némelyek sehogy másik kicsit hipnotizálhatók és egy gyógyitáshoz elegendő állapot kialakitása kb félórát vesz igénybe. Sok munka."

 

 

Ez egy általános tévhit az orvosok világában. A színpadi hipnotizőrök egy percen belül mély transzállapotokat tudnak indukálni, de mivel az orvosok általában visszautasítják a színpadi hipnózist, nem is ismerik ezeket a technikákat. (Az agyhullámok váltása bétából alfába egyetlen pillanat alatt megtörténik, ezt használják ki a gyorsindukciós technikák.)EzEz á

 

"Én sajnos a nemgyagyon hipnotizálhatók közé tartozom :))"

 

Az orvosi világ a hipnábilitást általában a Stanford Hipnotikus Szuszceptibilitási Skála (SHSS) segítségével méri, ami csak egy a lehetséges hipnózis indukciók közül. Bányai Éva például, aki a magyar hipnózis élet talán legismertebb alakja, és személyesen is tanult a Stanfordon, ezen a skálán mérve nem hipnábilis, de más technikákkal ő is elmegy hipnózisba minden gond nélkül. (És ezt ő mondta, nem én.) A hipnábilitás nagyban függ a hipnotizőr személyétől, a helyzettől, az aktuális tudatállapottól, a fáradtságtól, az indukció módszerétől, a tudatalattiban esetleg létező félelmektől, és még számos körülménytől - így igazából minden hipnábilitás teszt közvetlenül csak arra a helyzetre és módszerre igaz, amiben és ahogyan elvégezték.

 

"Az orvos diplomával rendelkező hipnotizőr v é l h e t ő e n jobb szakmailag."

 

Igen is, és nem is. Egyrészt nyilvánvalóan van egy olyan szakmai háttere, ami egy nem orvos hipnotizőrnek nincs. Másrészt viszont valószínűleg sokkal kevesebbet hipnotizál, mint egy olyan hipnotizőr, aki kifejezetten ezzel foglalkozik, és nem orvos. Ő minden kliensén hipnózist használ, és ezzel sokkal gyorsabban gyűlik a tapasztalata.

Fontos azt is tudni, hogy az orvosi világ más jellegű hipnózist tanul, mint a nem orvosi. A nem orvosi hipnotizőrök általában sokkal haladóbb technikákból is merítenek mint az orvosok, mert nyitottabban gondolkodnak a felhasználási lehetőségekről mint az orvosok.

 

"A hipnózis  m u n k a i g é n y e s  és emiatt az állami egészségügyben nem is nagyon reklamirozzák mint a  pszichés bajok egyik eszközét /szenvedélybetegségek,fóbiák ,tik stb / kezeléseként.Ugy minden beszámitva kb egy óra."

 

A hipnózis az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichés nehézségek elhárítására, és az egyik legkevésbé munkaigényes, ha megfelelően van használva. Nálam már volt olyan eset, akinél pl. egyetlen ülés alatt feltártunk és rendeztünk egy pszichoszomatikus allergiát. Ez nyilván nem minden helyzetben így néz ki, de a sikerhez vezető minimális ülések száma nem több mint egy. Ebben persze szintén eltérnek a vélemények, de miután ezt már többször tapasztaltam élőben, a szükséges minimális ülésszám előre meghatározását én teljesen kontraproduktívnak tartom. Vannak esetek, amik egyetlen ülésben megoldhatók.

 

"Egyszer egy hipnozist is használó fogorvos előadásán vettem részt,megnézte a hallgatóság figékonyságát,az enyém közel nulla :)) mondta is hogy kb tiz százalék egyáltalán nem hipnotizálható."

 

A legnehezebb alanyok is elmennek hipnózisba gond nélkül a megfelelő helyzetekben - aki nem megy, az azért nem megy, mert tudatos vagy tudat alatti szinten nem szeretné. Olyan helyzetben viszont, ahol a tudatalatti kinyílik - mert pl. az illetőnek súlyos fájdalmai vannak, vagy súlyos sérülése van, és a mentős képzett hipnotizőr - minden további nélkül be fogja fogadni a szuggesztiókat, hiszen a jóléte vagy az élete függ tőle. Ezek mindenkinek természetes képességei, amiket lehet hogy egy hipnábilitás teszt során nem fog kinyitni, de szükséghelyzetben igen. Ezért az ilyen általános kijelentések a hipnábilitásról szerintem túl merészek, ez a téma sokkal árnyaltabb, mint ahogy a nagyközönség vagy sok orvos/hipnotizőr gondolkodik róla. Itt is a részletekben van az ördög, mindenki és minden helyzet más.

 

Remélem segítettem egy kicsit, és örülök, hogy idetaláltam, legalább magamnak is összefoglaltam a gondolataimat. :)

 

gir