Hogy valami vidámat is írjak a sok baj mellett. A maradék két pulykám nagyon jól érzi magát, mióta kiengedtem őket a kertbe. Már együtt vannak a tyúkokkal, és csak az első fél órában voltak "kakaskodások" a rangsor eldöntésére. Mára olyan jó cimborák, hogy a tyúkólba térnének nyugovóra. Ezt sajnos nem tehetik, mert éppen hogy elég a tyúkoknak. Sőt, mióta együtt vannak, nem is repülnek fel minden lehető és lehetetlen helyre.

Úgyhogy megérte az a hét, mikor napjában háromszor kellett etetni és gyógyszerezni őket. De ezek is a pulykakor végső határáig fognak élni, hacsak valami betegség el nem viszi őket. Kispulykám is csak akkor lesz, ha ez véletlenül egy tojópár és tavasszal megkotlik a tojó. Még mindig nem tudom eldönteni a nemüket, csak azt látom, hogy a fekete jóval nagyobb a bronznál. Szép piros meg kék a fejük. Szóval dísznek tartom őket, ha már papagájom nincs.

Most én biztatlak Benneteket, ne adjátok fel, mert nagyon szép madarak. Én még a csicsergős hangjukat is szeretem.

Bocs, úgy látszik, szómenésem van!