A gdanski periódusos táblázatnál hagytam abba délelőtt a nosztalgiázást.

Azóta még az is eszembe jutott, hogy a kóbor ausztrál aztán utánunk jött Pestre, és szépen elszállásoltuk a barátnőm nagymamájának hagyatékában, egy Nagyfuvaros utcai, földszinti szoba-konyhában. Reggel aztán bezárkózva, befüggönyözve, kicsit zöld arccal találtunk rá. Mint kiderült, Europe című, enciklopedikus tömörségű ausztrál útikalauzábal rábukkant a VIII. kerület leírására, és azt olvasta, hogy ha kedves az élete, oda be ne tegye a lábát. Nem nagyon akarta elhinni, hogy a barátnőm pl. a megelőző huszonkét évet a közeli Vásár utcában tölötte, és mégis, szemmel láthatóan él, valamint virul. Még az az érvünk sem használt, hogy ez a szocializmus úgynevezett rendőrállam, ergo aggodalomra tényleg nincs semmi ok. Egyszerűen továbbmenekült Jugoszláviába.