A rendszerváltáskor az volt az alapötlet, hogy gyorsan kikalapálják a régi alkotmányt, és aztán szép komótosan alkotnak egy vadonatújat, tökéleteset.

Ez az egyik legrealistább gondolat volt az egészben, hiszen:

- egy "sztálini" típusú alkotmány alá berakni a jogállami törvényeket, ez folyamatos működési zavart okozott volna, közvetlenül az Alkotmánybíróságnál, azon keresztül meg bárhol máshol is.

- egy rendes alkotmányt összehozni, és konszenzussal elfogadni, az meg nem egy-két hónap, hanem jó pár év. A konszenzus meg kell, hogy aztán az Alkotmány stabil legyen.

Csak aztán jött az Antall-féle tötyörgés, el sem kezdtek az alkotmánnyal foglalkozni (legalábbis kívülről ilyesmi nem látszott), utána meg mindenki úgy lehetett vele, hogy miért pont most...

igaz módosították szinte minden pontját / szakaszát  /

Így van, lényegében a száma maradt csak meg a réginek, ami egy kommunikációs öngólnak bizonyult, mert ennél fogva lehetett belekötni, a tartalmába meg sem próbáltak.