Azon felül az átkosban aki igazán tudott valamit, azt békén is hagyták.

 

Tucatnyi nevet tudnék felsorolni, de akkor már belemennék az IRL kategóriába, akik bizony megjártak pár évet a sitten, mert 56-ban - úgymond - nagy volt a szájuk, aztán igenis elég tisztességes poziciókba kerültek, csak mert szükség volt az eszükre. Engem is biztatgatott a volt főnököm, hogy lépjek már bele, én meg visszakérdeztem, hogy te meg miért nem? Azt mondta, hogy nem tudtad? Másfél évet voltam sitten, mert nagy volt a pofám. Megegyeztünk, hogy soha nem folytatjuk ezt a belelépésesdit.

A szakma folytán többet jár(hatot)t nyugaton, mint a külügyminiszter. Ja, és a szakma is sokat köszönhet neki.

 

De vegyük például a Kodályt!

Galyatetőn a nagyszállóban két embernek volt állandóan fenntartott lakosztálya: a Rákosinak és a Kodálynak.

Kodály (első) felesége meg még kápolnát is építtetett Galyatetőn.

 

Vagy a Bibó.

Végül is egy kormányhivatalból ment nyugdíjba. Igaz, hogy "csak" könyvtárosként, de egy köteles könyvtár könyvtárosaként és azt a feladatot látta el, hogy az a könyvtár az észlényeknek (nem a nyaloncoknak) használható forrásbázisa legyen.

Megjegyzem: nem is igazán akart ennél többet, izgatta a dolog és jól érezte magát benne.

(Ha tudta volna, hogy mit művelnek majd a nevével, kilövette volna magát a holdra)

 

És tudnék még sok nevet és "karriert".

A párt-ról volt aki azt gondolta, hogy az kettő darab t betűt jelent, viszont olyan matematikus volt, hogy ihaj és mikor bemutatták a Lázár Györgynek, a Lázár már tudta, hogy ki ő, de ő meg nem, hogy ki a Lázár.