Nagyon könnyen bánsz a "megalkuvás"  kifejezéssel.

Az emberek általában csak élni akarnak, és gyarapodni dolgokban, lehetõségekben.

Teszik a dolgukat itt-ott.

 

 

A túélni akarás az nem azonos a megalkuvással, vagy ha szerinted igen, akkor ebben a században csakis foltoslelkü szervilis szolgák éltek ebben az országban.

 

Nem mindenki hajolt pe a pártnak önként,  szervilisen,  és az sem igaz, hogy minden közepes szar álláshoz pártttagnak kellett lenni a kádáriánában.

 

Az én gimi-igazgatómat, aki a szüleimhez járt kanasztázni, tehát az átlagnál jobban ismertem: sosem látta a párt, és úgy szolgált gimi-igazgatóként vagy 25 évet, hogy az elvtársakat , (ha tehette) messzire elkerülte,  sõt a Horthy-korszakban kántortanító volt, és  nem csak személyében,  de családilag is vallásos.

 

Igaz hogy ezt szordínósan csinálta, pl.  nem járatta a gyerekeit templomba, de tudom, hogy  istenhívõ volt. Ennek ellenére jó szakamberként, jó pedagógusként az egész város megbecsülte, és az "elvtársak" is megkalapolták, s nem csak azért mert azoknak a gyerekei is abba a gimibe jártak.