Veled ellentétben nekem van hagyományos suliban nevelkedett már egyetemista gyerekem és vannak még w sulisok.
Borzalmas az a feleslegesen sok lexikális számonkérés, amivel évek hosszú sora alatt megküzdött.
Az oktatási pedagógia ellenére széles látókörű, érdeklődő gyerek volt, maradt, bár, sok mindent kiültek belőle a lassú, módszeres poroszos neveléssel.
Fusztrált, feleslegesen leterhelt, önbizalom hiányos felnőtté lett, amit persze próbáltunk-lunk itthon ellensúlyozni.
Egy vizsgára tanulás, felkészülés belső motiváció alapján működik általában, amibe nagy szerepe van a tanulás szeretetének, a tudás vágyának. Ezt pedig a jelenlegi oktatási politika éppen kiöli a gyerekekből, a w pedig ebben erősíti őket, hogy érdeklődőek legyenek, kíváncsiak, legyen tudásszomjuk.
Emellett, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a w szülpk gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy nem tanulnak, nem kérnek számon, pedig kellene.
Nem tudsz meggyőzni, mert bőven van összehasonlítási alapom! sajnos.
a boldog pékkel még mindig jobban járok, mint az életunt, futószalagos doktorral...