A csoportpszichológia tudománya régóta számon tartja a közös ellenségkép csoportösszetartó és motiváló erejét. Használják ezt nagyon kiterjedten a politikában. Minden politikai csoportnak megvan a maga csapatépítő ellenségképe. Leggyakoribb példa a jobboldal, akinek a zsidók meg a kommunisták az ellenségkép. De a másik oldalnak is ott vannak a nácik meg a kommunisták. A síelőknek meg a boardosok. Ez a csoportpszichológiai tényező nem mai keletű. Már az ókori görögök is csak akkor tudtak összedolgozni egymással a harcolgatás helyett, amikor megjelentek a perzsák közös ellenségnek. Gyakorlatilag mindegy is, hogy a közös ellenség vélt vagy valós, a csoportépítő jellege ettől függetlenül működik. Ezt felfedezték maguknak a csoportok vezérei is és tudatosan fel is használják a csoport egységesítése és a hatalmuk megszilárdítása érdekében.

A fenti csoportpszichológiai működést fejlesztette tovább egy magyar polihisztor. Észrevette ugyanis, hogy a fenti ellenségkép modell nem működik az olyan anarchista jellegű csoportokban, amik definíciójukból eredően nem választanak maguknak vezért és nem tudnak megfelelően összeszerveződni egy közös külső ellenségképp mentén. A több tudományág szakértőjeként is jól ismert magyar szakember egy olyan módszert dolgozott ki, ami az anarchista csoportokban is működésre bírja a közös ellenségkép modellt. A felfedezése lényege, hogy ezeknél a csoportoknál az ellenség nem lehet külső, hiszen a külső világ eseményeit a csoport tagjai különbözőképpen ítélik meg. Az anarchista csoportok összefogásához belső ellenségképet kell felépíteni a csoport tagjaiból. Egy csoporton belül viszonylag széles körben ismert tagnak kell elkezdenie ellenségesen vagy barátságtalanul viselkedni a csoporttal szemben. Akár elég lehet az is, hogy egy rögeszmés hülyeséghez kezdjen el ragaszkodni és ezzel kapcsolatban konfrontálódjon a csoport többi tagjával, de semmilyen észérvvel ne lehessen eltéríteni. A klasszikus ellenségképes csoportmotivációhoz képest ennek az a hátránya, hogy ebben a modellben a csoportot összekovácsoló ember nem válhat a csoport vezérévé. Az ő tevékenysége inkább egy altruista, önfeláldozó típusú munka, hiszen ő lesz a közellenség annak érdekében, hogy egységbe formálja a csoportját.

A fenti elmélet igazolására tudósunk egy gyakorlati kísérletet is szervezet egy anarchista motoros közösségben, aminek eredménye totális sikerrel támasztotta alá a "Tomcat féle altruista ellenség" elméletet.