pír

Gabricsevics István

Törölhetetlen...

A hajnal öli meg álmom,
mosolyoddal együtt 
- miben hiszed:
hogy tettetett közönyöd
megalkuvását,
s sorsod keserét,
némasággal enyhíted.  

Nem érdekel a kínod:
vád, megbánás, rajtam átsuhan.
Kegyetlenséged büntetése,
legbelső szobád falán,
holt lelked redőire zuhan.  

Mert önnön képed
dúlt árnyéka
visszaköszön, s rádnevet.
A legfájóbb percben pedig
ott lesz veled a hiány,
és a törölhetetlen emlékezet.