Idén megkezdődött csapatunk számára a második idény az Adria-ligában, amelynek első fordulójában Horvátországba vezetett utunk. Kb. 30-35 szurkoló vágott neki az útnak Zára felé, ahol előzetesen latolgatva az esélyeket, jó eredményre számítottunk. Többen már a meccs előtti napon a tengerparti üdülővárosban voltak, a többség pedig a meccs napján, kora délután érkezett meg. Miután mindenki elfoglalta a szállást - legtöbben az óvárosban - összegyűltünk egy bár kinti teraszán egészen a belváros szívében, ami, mint kiderült, a régebbi helyi ultrákhoz volt köthető. A fogadtatás barátságos volt részükről, néhányan cserélgettek ezt-azt, illetve a helyi italokból is kóstolót kaptunk. Mint kiderült, sokan nem követik már a zárai csapatot, elmondásuk szerint az ok főképp a rendőrség, illetve az új rendszabályok. (A túra végére ezt már mi is meg tudtuk érteni.) Egy pár megfigyelő azért tiszteletét tette a környéken, hiszen van aktív brigád is Zárában, főleg fiatalok.
2-3 óra elteltével elhagytuk az óvárost egy látványos vonulás keretében, itt már együtt volt mindenki. Kb. fél óra séta után megérkezett a társaság a csarnokhoz, ahol viszonylag sok hazai gyülekezett már. Miután megtaláltuk mi is a számunkra kijelölt kaput, megkezdtük a belépést, minden gond nélkül. Nem volt józan a társaság, de túlzás nélkül is állítható, hogy rendben volt mindenki, provokáció és ellenségeskedés nélkül mentünk be a bejáraton. A belső bejárati ajtón viszont már nem volt ilyen egyszerű átjutni, hiszen megérkezett a helyi rendőrfőnök, aki elkezdte a cirkuszt.
Horvátországban szabálysértés bizonyos véralkoholszint felett sportesemény közelébe menni, ami egy részről hatalmas baromság, másrészt elég volt arra, hogy előállítsanak és elvigyenek tőlünk néhány embert. A helyzetet először nem értette senki, ment az egyeztetés folyamatosan, míg végül legtöbben rájöttünk, hogy ezek a patkányok szarakodni akarnak velünk. Akiket nem vitt el a yard,
az kis idő után bemehetett, amit meg is tett a brigád kb. 3 perc erejéig. A csapatnak megmutattuk, hogy ott voltunk, a véleményünket
kifejeztük a helyzetről a helyieknek, aztán kimentünk megkeresni társainkat, mivel semmi információval nem szolgáltak a horvát kutyák.
Kifelé menet a már igencsak felfokozott állapotra rátett egy lapáttal az, hogy most már kifelé sem mehettünk, a biztonságiak és rendőrök együttesen elzárták az utunkat, ami nem tetszett sokaknak, így többen kitörtek a sorfal mögül. Páran nemzetközi nyelven is elmondták a véleményüket, így még többen kerültek be (volt, aki bilincsben) a partybuszba.
Végül elhagytuk a csarnok területét, és az este további része a zárai rendőrség közelében telt. Vártuk, hogy valami infóval fognak szolgálni, de a 2 nap alatt több verziót hallottunk a horvát jogrendről, mint amennyi rendőrrel beszéltünk. Végül az éjszakát mindenki a fogdában töltötte, balkáni körülmények között, egymástól elválasztva. Különböző városokban lévő cellákban elhelyezve, így volt akit 70 km-re szállítottak Zárától. Másnap pedig gyorsított eljárásban szabálysértés miatt(!) bíróság elé állították a társaságot. A végeredmény vasárnap estére született meg, aminek értelmében közel félmilliós összeges büntetést, illetve egy évre a horvát sportrendezvényekről való kitiltást kaptunk. A társaság nagy része végig kitartott, ott maradt Zárában, és megvártuk társainkat akik 20:30h-ra lettek ismét szabadok.
Undorító férgek ezek a horvát rendőrök , sajnos szembesültünk a Balkán igazi arcával, és azzal, hogy mire számíthat az ember ezeknél. Több, mint 24 óra bizonytalanság után el tudtunk indulni haza, és összességében senkit nem tört meg a dolog.
A.C.A.B.