A képeken látható Tipo mellett egy dáliabokor van. Jól látható, hogy az elmúlt időszak enyhe fagya milyen mértékben károsította ezt a virágos növényt: részlegesen megperzselte a leveleit. A dália fagyérzékenységét ismerve, egy ilyen fokú károsodáshoz már egy alig-alig nulla fok alatti hőmérséklet elegendő.

A kákin ugyanebben a zónában hasonló mértékű levélperzselődés következett be. Mindez úgy, hogy a dália virága épségben maradt. Látható tehát, hogy a káki leveleinek fagykárosodása már egészen kis mértékű fagy hatására megtörténhet.

Milyen következménye lehet tehát a -2 - -3 - -4 .... fokos fagynak, ha a levélfagyás már a dáliavirág épenmaradását sem veszélyeztető mértékű fagy esetén elkezdődik? Bárki beláthatja, hogy a lombozat "megsülése".

Mi történik, ha a levélzet funkciója megszűnik? A növény életfunkciói a téli nyugalmi állapotot kezdik megvalósítani. (Gondoljunk csak a kivire, amely azzal fejezi be a vegetációt, hogy a levelei LEFAGYNAK! Emlékezzünk 2009. decemberére, amikor a sokáig kitartó fagymentesség oda hatott, hogy a kivinek karácsony előtt néhány nappal még részlegesen zöld lombozata volt!)

A szőlőoltványtelepeken azt a gyakorlatot alkalmazzák, hogy, amennyiben a kiszedésre váró oltványokat nem éri a levélzetüket károsító fagy időben, egy elmés levéltelenítő szerkezettel "lepofozzák" róluk a leveleket. Ezzel elérik azt, hogy rövid idő alatt nyugalmi állapotba kerüljenek a növények, azaz szabad gyökérrel kiszedve tárolhatók, vagy szállíthatók legyenek. Olyanok, mintha télen szedték volna ki őket a földből. Tudvalevő, hogy a vegetációban lévő növény kiásva elpusztul. A lepofozott levelű szőlőoltvány azonban nem. Azaz ugyanolyan szintű "vegetációs" állapotban van, mint a fagy hatására lombját vesztett káki.