Néhány apróság nem elhanyagolandó:

Ha júliusban(!!!) lepottyan egy káki a fáról, képes utóérni úgy, hogy akár el is lehet fogyasztani. Az élvezeti értékről most ne beszéljünk 3 hónappal(!!!) /negyed évvel/ a normál érési idő előtt.

De: nem tudok semmilyen más olyan gyümölcsfajról, amelyik esetében negyed évvel az érése előtt bekövetkezhet utóérés. Ez azt mutatja, hogy a káki érési fiziológiája alapvetően különbözik a legtöbb gyümölcsétől. "Legtöbbet" írok, mert ugye tudvalevően a kivi is kőkemény állapotban kerül szüretelésre, de a téli körték, almák is. Az is belátható bárki által, hogy a hideg idő hozza előbbre a káki sárgulását/érését a fán.

Tehát miről is van szó? Felgyorsulnak az érés felé mutató átalakulási folyamatok annak hatására, hogy a növény vegetációs működése lassul, azaz a termés szemszögéből közelít ahhoz az állapothoz, mintha az már el lenne szakítva a növénytől.

Továbbá: korábbi szüretre én mindig csak rendkívüli helyzetben buzdítok. Nem arról van szó, mintha mindenáron idő előtt le akarnám mindenkivel szüreteltetni a kákit. De ha elképzelünk egy konkrét fagyhelyzet-veszélyt, akkor mit is kell mérlegelnünk? Azt, hogy a fent leírt sajátos fiziológiai tulajdonságok ismeretében érdemes-e a következőket kockáztatni:

1. a termés teljességgel elfagy

2. a termés maga nem szenved végzetes fagykárosodást, de a fa a részleges, vagy teljes lombvesztéssel tulajdonképpen fiziológiai szempontból inaktívvá válik és fán maradt gyümölcsök sárgulása tulajdonképpen csak illúzió, hiszen alig, vagy egyáltalán nem történik más, mintha a gyümölcsöket leválasztottuk volna róla és úgy színesednének meg.

De fontos hangsúlyozni, hogy a fagyszituációkban kényszerhelyzet előtt állunk, nem pedig egy furcsa hóbort rabjai vagyunk, mint amilyen "jóindulatú" értelmezést nyer ez az egyszerűen belátható tény!!!!!!!!!!!!!!!!!!