Is-is.

 

Részletkérdés is, meg nem is.

 

A jelenlegi jövedéki termékek forgalmazásának felügyelete is indokolhatná, de talán még jobban az indokolja, hogy több tényező aktuális megváltozása következtében változtatni kellene a jövedéki termékek körén.

 

Aki jól adóztatható volna, az egyre kevesebbet füstöl, sőt kevesebbet iszik....és egyre többet illegális, ámde jövedéki termékként kitűnően befogható élvezeti cikkre költ.

 

A jövedéki adó a költségvetés egy jelentős szeletkéje, normálisan működve elméletileg a magas jövedelműek luxus élvezeti cikk fogyasztáson keresztül kapnának olyan pénzühgyi terhelést, ami az igazságos közteherviselés felé visz el.

 

A cigivel és itallal viszont pont nem ez a helyzet, mert leginkább a szegényeket zsákmányolja ki a jövedéki adó, és társadalmilag is káros, hiszen a kialakuló egészségkárosodások kezelése miatt erősen negatív előjelű a társadalmi mérleg.

 

A dohányáruk kereskedelmének  szigorúbb ellenőrzés alá vonása nagy eséllyel egy racionális, ámde politikailag jelenleg még meleg témának a felvezető lépése.

Nagy eséllyel Magyarország is szélbe áll, Ausztria, vagy éppen Csehország példájára és a korosztály váltásokkal összhangban kialakítja a könnyűdrogokhoz hozzáállásban/habitusban megújuló összetételű társadalom számára az átmenet lehetőségét....a coffeeshopok intézményhálózatát.