Csak nem lanyhulnak azok a törekvések, miszerint: normalizáljuk (szabályozzuk, tartsuk kordában) az embereket, az élet-és megélhetési körülményeiket – jobb híján, a törvény szigorával, annak kényszerítő voltával előírva általánosan, a vélt/valós javak hozzáférésének lehetőségét… stb – avagy, a hozzáférés szabályainak minden részletét.

Nem csak bizonyos körökben tartja magát az a tévhit, hogy en bloc, az emberiség vezetésre, kvázi, folyamatosan (jobbító, támogató) segítségre, iránymutatásra (gyámságra) szorul – és ezért, csak ezért van/volt szükség Istenekre, vezetőkre, választásokra, avagy, szabályozott kontrollra. Nem.

Amint a hazai trafikbotrány minden aspektusa, releváns részlete is jellemzi e hiábavaló küzdelmet; az ember mégis csak szuverén lény – még ha (egyelőre), lényegében, a lényegét is adja fel azzal, hogy másokat hatalmaz fel annak jogával, hogy helyette döntsenek.

Ehhez képest a dohányáruk forgalmazásának joga, tényleg, csak részletkérdés.:-)