1 Ján. 2,3
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
1 Ján. 2,4
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
1 Ján. 2,5
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.  Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
1 Ján. 2,6
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
1 Ján. 2,7
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
1 Ján. 2,8
Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
1 Ján. 2,9
A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
1 Ján. 2,10
A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra  való.
1 Ján. 2,11
A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.