Bízok benne, hogy még megéled, amikor a történetírás is megközelíti az én álláspontomat. De abban teljesen biztos vagyok, hogy eljön majd ez az idő. 

Itt nem a történelemtudásról van szó. Ott én sehol sem vagyok. 

A történelemszemléletről beszélek. 

A történészeink a részletekből akarják felépíteni az egészet. És ez jól is van így. Az alapokból kell kiindulni, arra rakni a felépítményt. Csakhogy. A téglákat nem úgy kell egymásra rakni, ahogy a kezünkbe akad, hanem tudni kell, hogy mi következik melyik elem után. Vagyis rendszerben kell gondolkozni. 

A rendszer akkor jó, ha reálisan súlyozza az egyes tényezőket. 

És ez hiányzik a történetírókból, a részletektől nem látják az erdőt. Ez alkalmat is ad arra, hogy a tudományon kivülről finom eszközökkel megvezessék őket. 

 

Nos, a legfontosabb vezérfonal a történelemben az érdek. 

Az alapkérdés: qui prodest. 

Ez mozgatja a világot. Természetesen a tudományban csak egy érdek fogadható el. Minden szereplőnek a saját érdeke. Vagyis az a viszonyítási pont, hogy a saját érdekének megfelelően, vagy azzal ellentétesen (köztes állapot is lehetséges) cselekszik a delikvens. A történelem szereplői lehetnek egyének (történelmi személyiségek), népek, osztályok, és még rengeteg szempont szerinti csoportok. Ennek a kusza érdekhalmaznak az eredője a történelmiesemények, folyamatok alapja. 

 

Nnna, ez az a rendező elv, aminek a figyelembe vételével kell az alulról építkező történészeknek az egyes téglákat (elemeket) a helyére rakni. 

De nem így dolgoznak, és ebből van az, hogy egyes "falszakaszokat" vissza kell bontani, és aztán mától másképp volt a múlt....