Yogi, kedves, köszönöm az érdeklődést. Tulajdonképpen nyavalygás, mert állásom még van, csak a munkámat vesztettem el. Amihez én értek, azt mostantól más csinálja, én meg valami olyat, amibe másvalaki kapaszkodik tíz körömmel. Pompás helyzet, de az én koromban az ember ilyenkor nem ugrik föl dacosan, hogy hahhh, akkor én most megyek, odakünn, a rideg szélben megvívok a szellemi szabadságomért. Mert akkor meg ki fizeti ki a számlákat. Úgyhogy most kárenyhítésben vagyok, próbálok értelmet adni a szétesésnek. (Khm, a végrendeletemben rád írattam a Dob utcai fiókkönyvtár működtetését. Szar ügy, de ez van. :) )

Na, máris jobb, hogy ilyen tömören összefoglaltam. Tényleg köszönöm. :-))