Előjöttök a legkényelmesebb verzióval, hogy ilyen idők távlatában már csak hamis visszaemlékezések vannak. Egészen pontosan ""A szemtanúk több mint fél évszázad után igen rossz források."" Ezt is az aktuális jókedvetek (széljárásnak) megfelelően kezelitek. Ha úgy érzitek, hogy a ti ügyeteket támasztja alá, akkor nem számít milyen idős, milyen betegségben szenved, mindjárt hiteles tanúként kezelitek. Más esetekben "rossz források"

 

Én nem emlékszem arra, hogy azt írtam volna , akármilyen időtávlatból nézve, ilyen vagy olyan tanuk lehetnek csak ,akik ezt mondják ,vagy azt mondják.

Ha nekem válaszolsz ,tisztelj meg azzal ,hogy  olyan állítást nem tulajdonítassz nekem ,amit  nem írtam.

Az aktuális jókedvemhez szerintem nem sok közöd lehet ,engem sem érdekel, hogy te éppen milyen hangulatban voltál valaha is,vagy éppen milyenben vagy mostanában.

 

Mi az ,hogy "a ti ügyetek " ?

Milyen ügyen van nekem ?

Az én saját ügyem az, hogy dolgozom , eltartom a családomat , és nevelem a két kisgyermekemet .

 

Kár mentegetned a magyar hadsereg második világháborús szerepét.

Elvi kérdésekben sem tudunk egyetérteni, elbeszélgetünk egymás mellett ,mint a süketek.

Ha a magyar hadsereg csak egyetlen egy védtelen  civilt is ölt meg Ukrajnában , az is pontosan egyel több ,mint amennyi az én erkölcsi mércémmel mérve elfogadható lett volna.

Mi voltunk az agresszorok ,nem a szovjetek jöttek előbb  Magyarországra nőket erőszakolni ,és férfiakat gulágra hurcolni ,hanem mi támadtuk meg őket katonai erővel.

Innentől kezdve ,számomra a Donnál elesettek sem  hősi halottak voltak , hanem a rövidlátó, nacionalista , nemzetvesztő magyar politikai döntések áldozatai.