A II.vh. után a gyõztes szovjet adminisztráció az Európában elhelyezett  ázsiai katonai  hordákra támaszkodva azt tehetett elhihetõvé, amit akart.

Érdekében állt, hogy a II. magyar hadsereget a legsötétebb pokolbagázsnak  ábrázolják.

 

Erre megvoltak a maguk bértörténészei, megfélemlített katonatisztjei,  bornírt partizántisztjei, és az az érintett lakosság, amelyik 2 zsák zsizsikes  lisztért azt mondta amit megparancsolt a sztalini gépezet. Megtették 2 zsák liszt nélkül is, pusztán  a beszartságtól.

 

Kíváncsi vagyok, hogy azok a pápaszemes,  katonaság alól fölmentett, 38 kilós ,mellbeteg, tüdõbajos kis fajtabeli írócskák ellenálltak volna-e a kilátásba helyezett 2 szobás moszkvai lakásnak, a dupla kajafejadagnak, vagy az alternatívaként felkínált Gulagnak, ha nam kapják parancsba, hogy "Elvtársak, regényeket, színdarabokat, novellákat kell írnotok arról, hogy kik és hogyan bántották a dicsõ Szovjetet a NHH alatt, és hogyan garázdálkodtak itt pl. a fasiszta magyarok!"

 

Nem lenne elég 200 oldal sem arra a névsorra, hogy hány ezer kis nyomakodó fél/negyed tehetség bukkant elõ a semmibõl a sematizmus sztalini évei alatt. Írtak a szarabbnál szarabb kis fantáziált nyomorultságaikat.

 

És akiknek muszájságból meg kellett vennie ezeket a förmedvényi hantákat, azok  ½ éven belül elhitték, mert a közelben sem voltak AKKOR. Amit huszadszor hall a bornirt szovjet állampolgár, aki genetikailag megörökölte a félelmen alapuló szervilizmust, azt örömmel elhiszi, mert ugyanaz meg is magyarázza neki, hogy miért ehet csak 2havonta egyszer húst.

 

A kis irodalmi házmesterinasok meg két kis díj után maguk is elhitték, hogy ott voltak, és maguk látták, amint 2 darab magyar katona megerõszakolt 208 darab ártatlan muzsiknõt Prehorovkában, aztán halomra lõtték õket a kolhoz tehénistállójában, majd rájuk gyujtották az istállót.