Hihetetlen volt az könnyelműség, ahogy az akkori politikai vezetés a háború indításának ügyét intézte. Bárdossy bejelentette az Országgyűlésben, hogy hadban állunk a Szovjetunióval, s ennyi aztán át is tértek egy másik, bizonyára legalább ilyen fontos kérdésre.

"Magyarország mindazonáltal nem maradt sokáig távol a világháborús konfliktustól. Június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a keleti háború pedig a Németország támogatásáért versengő, egymással torzsalkodó közép-európai államokra – köztük hazánkra – igen komoly nyomást gyakorolt. Budapesten megoszlottak a vélemények a hadba lépéssel kapcsolatban, Werth Henrik vezérkari főnök azonban – a további revíziós sikerek biztosítása érdekében – a németek támogatása mellett tört lándzsát, és sok szempontból ebbe az irányba hatott Bárdossy is, aki június végén eltitkolta az országgyűlés előtt Molotov barátságos hangvételű üzenetét (ebben a külügyi népbiztos elismerte a bécsi döntéseket, és semlegességet kért Magyarországtól).

A végső lökést ugyanakkor mégsem a kormányfő, hanem a máig felderítetlen június 26-i kassai bombázás adta, melyet a hivatalos körök – az első beszámolókra hivatkozva – szovjet agressziónak minősítettek. Horthy Miklós még ezen a délutánon – utólagos parlamenti jóváhagyással – deklarálta a hadiállapotot, június 27-én pedig – Bárdossy bejelentését megelőzően – a Kárpát-csoport át is lépte az államhatárt. Miután a magyar haderő december elejéig felszólítás ellenére sem vonult vissza a Szovjetunió területéről, e hónap 7-én Nagy-Britannia hadat üzent Magyarországnak, december 11-én pedig Bárdossy – német és olasz nyomásra – önkényesen bejelentette a hadiállapotot az Egyesült Államokkal is."

Rubicon.hu