Szeptember 13-án volt az Olvasás éjszakája. Éppen ideje volt, a fürdők, a kutatók, az állatkertek, no meg főleg a Múzeumok éjszakája után. Négy nagyobb pesti könyvesboltban volt ilyen-olyan rendezvény,én a Rákóczi úti Libri könyvesboltban voltam, és bnem is bántam meg. Egy vetélkedőre érkeztem, utána Csányi Sándor olvasott fel a saját műveiből, öt könyvéből öt-öt percet. Utána következett Markovics Botond, alias Brandon Hackett bemutatója, ami a Lehetetlen tárgyak címmel hangzott el.

Kezdetnek három idézetet láthattunk, szerzőit nem írtam fel.

Az éjszaka a fantázia birodalma.

Minden, amit fel lehetetett találni, már feltalálták.

Okkal remélhetjük, hogy a számítógépek súlya másfél tonna alá csökken. Ez utóbbit 1949-ben írták le, és milyen igazuk volt! Lackfi János következett. Tőle már olvastam egy könyvet, de nem tudok visszaemlékezni rá. Most viszont nagyon tetszett, amiről beszélt, mert elmondta, hogy idén Verdinek és Wagnernek egyaránt a kétszáz éves születésnapját ünnepeljük. Ennek keretében felkérték, hogy írjon rövid és korszerű tartalomismertetéseket e két szerző operáiról. Az egyperces novellák mintájára ő alighanem feltalálta a háromperces operát. Nagyon tetszett az, hogy minden ismertetést más és más stílusban írt. Az Álarcosbál történetet egy, a gyilkosság színhelyére kihívott közrendőr hivatalos jegyzőkönyvben mondja el. A Rigoletto szép mai hangvétellel van megírva, luxusautón közlekedő kábítószerárus, és Rigó Ottó, no meg az ő lánya szomorú esete. A kedvencem a Nabucco volt, ez meg olyan reformkori urambátyám stílusban íródott. Egyes mondatokra

emlékszem belőle, miszerint Nabucco tulajdonképpen Nabukodnezár, esetleg Nabu-kudurri-uszur, de az a furmányos talján ezt a nevet hosszúnak és nehezen kiénekelhetőnek tartotta…

Ez volt az a pillanat, amikor az órámra néztem, és megállapítottam, hogy este tíz, ezért aztán hazamentem. Ha jövőre is lesz ilyen rendezvény, rám bizton számíthatnak.