Péntek 13án játszott Matyi B3 triója 2 vendégfújóssal. Weisz Gábor bariton szaxi és Tom Walsh pozan?, trombon? harsona? :-)

Érdekes hely ez a BMC. Szép. Nagyon szép. Már túl szép. Hasonlóan a Columbus hajóhoz, rendkívül színvonalas I. osztályú árakkal.

A terem az egyébként kissé reprezentatív fogadtatást túlhaladva tetszett. Az akusztika klassz és a színpad előtt az első sorban voltak székek ahol csak a zenét kellett befogadni az ét és itallap tanulmányozása nélkül. Szóval van hely soványabb bennszülötteknek is.

Az akusztika mellett a keverésre, hangzásra sem volt panasz. A műsorra meg a legkevésbé.

Matyóóék most nem a szokásos, javarészt saját kompozíciós műsorukat játszották, hanem megidézték Lonnie Smith -nemcsak szerintem- legjobb lemezének, az 1970-es Live At Club Mozambique (Detroit) zenei anyagát. http://drlonniesmith.com/cds/live-at-club-mozambique/ Play It Back, Scream, Love Bowl?... plusz R. Wilson bácsi Ronnie's Bonnie-ja.

Matyi a megnövekedett látszámmal fordított arányban kevesebbet szólózott, de ott gyakran Lonnie vagy Jimmy helyett John zenei világa bukkant föl. (Medeski)

Volt egy kellemes szünet, ahol meg lehetett csodálni a Studer orsósmagnót, amellyel 19-es sebeséggel rögzítették a koncertet. Én is azt a 35 percet amit bírt a Nokia.

A ráadásszámban eleresztette magát a csapat, messze az volt a leghúzósabb, a Play It Back. Gratula!

Csak most morfondírozom magamban, ez olyan koncert volt hogy,... milyen lett volna lezli nélkül?