1941. június 27-én történt.

Másnap délelőtt az Országgyűlés Képviselőházában a  miniszterelnök kért szót.         

- Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadását. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott.

E kurta-furcsa bejelentést a tisztelt Ház lelkes helyesléssel tudomásul vette.

Mi történt?

A XX. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb, következményeit tekintve a legdrámaibb eseménye kezdődött meg ezzel, miközben formailag szinte nem történt semmi.

A kormány nem ragaszkodott ahhoz, hogy állásfoglalása előtt a kormányzó kikérje a testület véleményét, a Képviselőház pedig ügyet sem vetett arra, hogy éljen az ország akkor hatályos alaptörvényei adta jogával.

Azzal a jogával, hogy a honvédség országhatáron túl történt alkalmazásához - hiszen már ennek a napnak a hajnalán a magyar légierő szovjet városok bombázására indult, néhány órával később pedig szárazföldi  egységek is átlépték a határt - haladéktalanul megadja vagy azonnal megvonja a hozzájárulását.

A népbíróság előtt Bárdossy majd azt mondja, azért nem szavaztatta meg a képviselőket, mert egyszerűen nem tudta az ilyen esetben megteendő intézkedéseket.

- Teljesen tisztában vagyok azzal - mondotta ekkor -, hogy ismernem kellett volna a törvényt. Az lebegett a szemem előtt, hogy sietni kell - mondja elképesztően pőre őszinteséggel -, és ezért jelentettem be.

Láttuk, hogy semmi olyan közvetlen ok nem volt, ami ezt a felelőtlen sietséget indokolta volna. Maga a volt kormányfő emlékszik majd vissza 1945-ben úgy, hogy a német nyomás nem közvetlen, hanem - ahogy ő fogalmaz - atmoszférikus volt.

Nyugodtan elfogadhatjuk ezt a megfogalmazást pontosnak, tárgyilagosnak. Nem nehéz belátni, hogy atmoszférikus nyomás esetén módot lehetett és módot is kellett volna találni legminimálisabban is a játékszabályok betartására, valójában azonban sokkal inkább a helyzet higgadt mérlegelésére, a nemzet érdekében bölcsebb megoldás megtalálására.

Hamis Bárdossy Lászlónak az a beállítása, hogyha nem cselekszenek azonnal, akkor a német megszállás jön, és az az öngyilkossággal lett volna egyenértékű. Az öngyilkosságot pedig nem lehetett volna meggyőző erővel a várhatóan bizonytalan föltámadásért cserében ajánlani.

Hallgassuk meg őt saját magát!

 - A bíróság kinevethet, de én ezeket az alkotmányjogi rendelkezéseket nem ismertem - folytatja a népbíróság előtt imént idézett szavait. - Én azokat az alkotmányjogi szabályokat ismertem, amelyek érvényben voltak a jogi tanulmányaim idejében. Ez - tudniillik a hadsereg határon túli alkalmazásának, a hadiállapot megállapításának szabályozása - az 1920-as években volt, amikor közjogi kérdésekkel már nem foglalkoztam, mert szakkérdések jutottak feladatomul. Így elsikkadt emlékezetemből.