Nem hiszem el! Azt nem hiszem el, hogy nem látják. Vagy ennyire elborult az agyuk, hogy a hírhozónak sem hisznek? Igaz, én ipari vagyok, de falun élek tizenéve. Addig én se hittem a mondákat, de itt látom, hallom, megélem, mi megy vidéken. Esetenként iszonyat borzalmasat röhögök, amikor kormányemberek megmondják a tutit a vidékről.

Na, meg a paraszt, az paraszt marad. A Kossuth kora reggeli falusi blokkjában a paraszt úgy megvezette a minisztériumi embert, hogy hirtelenjében nem tudták, hogy keverjék le a riportot és az öreg röhögését. Pedig felvétel volt, bíztak a tuti anyagban. Nagy égés, fél perc kuss volt. Egyébként a kukoricatermésről, az áráról és a felhasználásról volt szó. 

"Ugye, hogy csökkent az ára? 

 Ja. 

 Mióta? (itt a kormányember fényezni akarta magát)

 Mióta a szesziparnak horgyuk, azóta minden évbe kevesebbet annak érte. De a takarmányé az fölment"

Na, itt röhögött bele a paraszt.