Nekünk okvetlen kell valaki, aki megmondja, mi hogyan legyen – különben rövid úton, totális anarchiába fulladna minden emberi közösség élete. Ez, már önmagában is több mint aggályos – persze mi ezt nem így látjuk.

Teoretikusan: ha nincs olyan személy/párt, azonnal választunk/kreálunk egyet-többet magunknak; majd rögvest megbízzuk, felhatalmazzuk ő(ke)t a saját életünk irányításával, azaz, az életfeltételeink, szabályrendszereink rapid kialakításával - ha kell, újragondolásával, totális megreformálásával stb. Csak keményen!

Felhatalmazzuk őket tehát azzal a hatalommal (jogkörrel), ami lehetővé teszi számukra, hogy mindezt (vagy szinte bármit), akár mindazok érdekeinek, akaratának ellenében is megtehessenek, akik megbízásából egyáltalán cselekedhetnek – gyakorolhatják jogaikat, a hatalmat.

Kizárólag akkor tudjuk nyugodtan álomra hajtani a fejünket, miután megteremtettük mindezen (önellentmondásos) feltételeket (viszonyokat). A magunk részéről, mindent megtettünk. Férfimunka volt!

…különben tényleg egymás torkának esnénk. Erre van szükségünk. Irányításra. Ha kell, akkor legyen rendeleti az a (kurva) kormányzás… hát nem mindegy?:-)

Röviden: annyira félünk egymástól, annyira se bízunk meg egymásban, hogy inkább úgy dönt(ött)ünk, döntsön más helyettünk – mindenki helyett. Oszt majd lesz valami. Csak lazán!:-)