Szerintem másként volt. Itt ez a jel, amit a székely írásban M-ek mondunk. Azért, mert ez egy mell, és a mell kezdődik M-el. Magyarul.

A rúnaírásban ugyanez a jel B hangot jelöl, mert a germán, angol,  és északi népeknél a mell szó B hanggal kezdődik: 

breast, bryst, brust, bröst, borst, brjost. Aztán van az orchoni, jenyiszeji írás, ahol állítólag ennek a jelnek Kö, Kü hangértéke van. Nos, az ótöröknek nevezett nyelvről valójában nem tudjuk, hogy miféle nyelv volt, de tudjuk, hogy milyen nyelveken nevezték a mellet úgy, ami K-val kezdődik: lett, örmény, litván. Azt lehet még mondani, hogy a K, és G hanok között nincs nagy különbség, ezért még ide lehet sorolni a G-vel kezdődőeket, ilyenek vannak G-vel: albán, belorusz, bolgár, bosnyák, orosz, szerb, horvát, macedón. Az ótörök nyelv ezek közül valamelyiknek az őse. 

Érdekességként elmondom még, hogy az ír nyelvben a mellet chíche-nek mondják, ezért nyilvánvaló, hogy a kelta nyelvből maradt ránk a csöcs szó, ami szintúgy mellet jelent. Innen eredhet a csúcs szavunk is. A mell is egy kiemelkedés, egy csúcs.