És akkor még pár sor: végtelenül szimpatikus volt számomra Bogdán Csabi szerény, visszahúzódó játéka. Imádom, ahogy a gitár, a fuvola és a szintik "feleselnek" egymásnak vagy éppen beszélgetnek egymással, egy pillanat alatt átveszik egymástól a vezérdallamot. És én sem láttam/hallottam még Őt zongorázni.

Mókás volt, hogy Bogdánné épp mögöttünk ült a bal 2 páholyban, a párom oda is súgta nekem, hogy szegény Szandinak rosszabb hely jutott, mint nekünk...