Hogy én mekkora hülye vagyok. Persze, a "hehe".

Nem mentség, csak tény, hogy az agyam egyszerűen kidobálja a regények részleteit. A nevek, a cselekmény, a fordulatok mind mennek a levesbe, egy-két év alatt eltűnik az egész, csak marad valami ködös íz vagy szag, aztán újabb pár év múlva, hogy tetszett vagy nem tetszett. Hehe.

Szóval, mire visszakeveredtem oda, a regényből már nem maradt más, csak hogy olvastam, valamennyire tetszett,  ennek a címlapjáról mintázódott a jelvény, és hogy a hangulathoz, amelyet őrzök az opuszról, minden illik, csak a nevetés nem.

A hehét már rég elfelejtettem. Egészen mostanáig.