Múltkori beszélgetésünkre hivatkozva elmesélhetném nektek a mai sztorit, miszerint a kedvenc lapomat, a Falmelléki Híreket egyes Buda-környéki elárusító-helyeken - nem akarnék személyeskedésbe keveredni, ezért nem nevezem nevén a CBA-t - nem teszik ki a polcra, mert az a tulajdonosi ukáz, hogy bontatlanul kell visszaküldeni a remittenda-csomagot... (Nem legenda, hanem jegyzőkönyvileg hitelesített valóság.) Ennyit az egyenlő esélyekről és piaci viszonyokról, no de inkább rákanyarodom egy mai megfigyelésemre.

Első nap az iskolában. Ez úgy harminc éve úgy nézett ki, hogy az ember lánya felvette az ember lánya anyja által már kissé elhordottnak minősített, de a gyereknek még jó lesz-típusú fekete szoknyát, a fehér blúzt, a falábszín harisnyát a fekete cipővel, meg a jajdekék iskolanyakkendőt az iskolajelvénnyel, aztán beballagott az iskolába tanévnyitni.

Látnivalók a Blahától a Baross utcáig, reggel fél tíz körül.

Lábszárközépig érő, sátorszerű fekete szoknya, buggyos blúz, bársonypertli a nyakban, lapos sarkú cipő, fehér nejlonharisnya. Smink nuku. (Vélelem: egyházi gimnázium, ünnepélyes kerületi tanévnyitó, polgármesterrel, esetleg helyettes államtitkárral.)

Haskilógató csípőfarmer, balerinacipő, strasszos feszülőspóló, estélyire hajazó smink, erős pirosítóval, csillogó szemhéjpúder, melír. (Vélelem: átlagos felső tagozat a sarki iskolában, a Klebelsberg intézményfenntartó központnak sajnos még nem volt ideje elkészíteni a helyi házirendeket. De már dolgozik rajta.)

Tejeskávészín feles műbőrkabát, térdig érő, fekete csipke leggings, saru, vérvörös lábkörmök, nyomokban lúdbőr. (Vélelem: alapítványi fenntartású iskola, félévre majd beolvasztják valamelyik másikba, lásd mint fent. Az lesz csak az igazán érdekes. Akkor majd jövünk megint.)