Nem mindegy ki? Nyilván az apám, hiszen olyan képezettsége is volt és beléje nevelték a föld szeretetét. Annak meg én vagyok a fia.

Azok az idős szülők, ötvenesek voltak és minden nap dolgoztak a béresekkel együtt. (Csak két állandó alkalmazottjuk volt, a többi idénymunkás, mikor kellett. Messze nem ültek és néztek ki a fejükből, ahogy azt pár bolsi beállítottságú ember képzelte és képzeli ma is. A nagyanyám minden piacnapon ment a szomszéd városba eladni a felesleget. Pedig ha nem tette volna, akkor is megélnek gyöngyen.) Az a kis föld meg ma, évi olyan harminc-negyven milliót hozna tisztán, átlagosan. Nem sok ilyen tevékenységet tudsz mondani. Ráadásul attól még, hogy egy birtokot vezetsz, lehetsz művelt és okos, világot látott. Tíz holdért nyilván nem lelkesedik az ifjúság, ha van más lehetősége. (Ha nincs akkor azért is.) Nehogy már az én családomé ugyanaz a probléma legyen, mint a tíz holdas öregszüle családjáé!