7. állomás: Nagyvázsony, Felsőcsepelyi templomrom

                                                                                          

 

Kiruccanásunk második napjára még melegebb időt ígértek. Ezért már 8 órakor elindultunk Nagyvázsonyból az inkább csak térképen létező, de ez alapján jól követhető PL (rom) jelzésen következő célpontunk felé. Az utolsó szakasz már „iránymenet” volt, át a tarlón a romokat rejtő facsoport felé.

 

 

Sajnos jelenleg nagyon jól végzik feladatukat a fák és cserjék, mert szinte fotózhatatlanná teszik a romot és gátolják, hogy a templom belsejébe lépjen az ember. Néhány képet ezért „kölcsönvettem”, ezek közvetlenül a megtisztított állapot után készültek az épületről.

 

A templom egyébként az egykori Csepely falutól délre helyezkedett el. Valószínűleg egy török támadás következtében néptelenedett el a falu és vált utána egyre romosabbá a templom épülete is.

 

Maga az épület egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom volt, valamikor a 12-13. században épült. Északi oldalán sekrestye állt. Legmagasabban a hajó falai maradtak fent, déli bejárattal és a nyugati oromfalon egy keskeny lőrésablakkal. A szentély és a sekrestye alacsony falait ásatás tárta fel. A rom közelében találhatóak még egy nemesi család kúriájának maradványai (mi ezt a nagy növényzet miatt már nem láttuk). (Ezen információk a templomrom.hu oldalról származnak.)

 

Képek:

 

A nyugati fal résablakkal és tájékoztató táblával 

 

               

 

  A nyugati fal belülről nézve

 

 

Az épület délnyugati sarka

 

   

 

                 Déli nézet

 

 

            Így nézett ki?