Így utólag én a SoA-t ajánlottam volna.

Walter W. dolgai (bár én Jesse rajongó vagyok, az a srác egyszerűen mindent el tud játszani...mindent....be is bizonyítja) elég döcögősen indulnak, meg az inkább kissé melankólikus a harmadik évadig. Na ott beindul. Nekem az tetszett nagyon, hogy ezt az életben én is így csináltam volna.....nem mindig, de azért ok. Csak olyan szomorkás az egész. Igazi bűnügyi dráma. Sok üresjáratot tartalmaz.....sok a hangulati elem ( a sivatag, walter szenvedései....a Pizza jelenet persze epic) van benne. Nekem a sztori a harmadik évadtól jött. 

A SoA viszont igazi kőkemény "kúlság". Durva kavarások, megosztó antihősök,szerethető rosszfiúk.....és bizony soha de soha nem szerettem motorozni, vagy nem vonzott ez a benzines szubkultúra, de sikerült vonzóvá tenni ezt az egész bőrkabátos klubos, kissé horda szemlélelet, és a motorozást. A történet, és a karakterek elképsztően erősek. Aztán az ír részeknél már bejön a kép, zene, hang is.Jah és nem néznek hülyének. Csak az elején kurva sok az adat, a név, a bandák...stb. Ami külön tetszik, hogy nem természetesnek veszi a különböző szubkultúrákat, és nem élezi ki azok jellegzetességeit...mintha tényleg ott lennél (pl. az afroamerikai embrekék nem állandóan trikóban vannak és hiphopot hallgatnak meg aranyfoguk van....vagy a mexikóiak se tequilát vedelő macsók, meg vehemensen ordibáló szenyórák bandája...sőt a neonácik* sincsenek sztereotíp módon ábrázolva.)

* többiek akik látták: na hova utazott el haza a náci főnök a második évadban...na hova?:-))))) Ez nem lehetett véletlen!:-))