SOA 4. évad - megvolt a vége. előbb azonban az egész évadról. az írók rohadt sok és bonyolult szálat dobtak be egyszerre. annyira sokat, hogy nem is értettem elsőre, mit akarnak ennyi dologgal kezdeni majd. de összeállt. szép lassan, aprólékosan, faszán összeállt az egész. így a 4. évad után úgy tűnik, mintha az egész sorit vagy 50 évadra tervezték volna az első kapavágástól, annyira finoman hangolták a karaktereket, azok múltját, cselekedeit. elképesztő. ilyet ritkán látni. viszont, amitől egyre féltem a vége felé közeledve, hogy annyira, de annyira rohadtul szétesik benne már minden, hogy egyszerűen nem lehet értelmes megoldás - nem úgy, mint az előző évad végén, ami brilliánsan ütött -, az be is következett és gyakorlatilag a plot turn az egy rohadt szemét, húzással lett megoldva. ilyet, ilyen szinten nem lehet már csinálni. van erre vmi angol szakzsargon is, amikor a nézőt totál hülyére veszik, de rohadtul nem jut már eszembe mi az. szóval, túl volt ez húzva és csak így lehetett kijönni belőle. ami egyrészről szégyen másrészről, viszont olyan új szálaknak enged majd utat, ami nyilvánvaló és rohadtul élvezetes lesz. úgyhogy, értem, lépjünk túl rajta. Tara egyszerűen fenomenális volt, ahogyan a Felkelő nap házára bejön a church-be, átöleli Jax-et és Gemmára néz. ez mindent elárult a továbbiakról. a fiúk meg újra rendeződnek majd, ahogyan kell:)

jöhet a következő! nálam eddig a 3. évad a nyerő, de csak azért, mert itt túlhúztak, majd átbasztak minket.