5. állomás: Nagyvázsony, Szent István-templom
Litérről aznap esti szálláshelyünkre, Nagyvázsonyba buszoztunk (veszprémi átszállással). A település szélén leszállva egyből szemünkbe ötlött a falu egyik látnivalója (bár nem olyan híres, mint a Kinizsi-vár): a Szent István-templom. Egy korábbi utazásunk alkalmával már szemrevételeztük, most kicsit több időnk jutott rá (persze bejutni ezúttal sem sikerült). A főút mentén külön tábla hívja fel az arra utazók figyelmét e nevezetességre.
A templom építését Kinizsi Pál indította meg, egy korábbi (Árpád-kori) kápolna falait részlegesen felhasználva 1480-81 között új plébániatemplommal gazdagította mezővárosát. A Veszprém-Tapolca országúttól délre fekvő épület egy öreg fákkal körülvett parkban található. Keletelt szentélyével átellenben, nyugati oldalán magasodik sisakos tornya. Innentől átadom a szót Ludwig Emilnek – hiszen ő látta belülről is -, ő cikkében így mutatja be e szép épületet: „A főbejárat mögötti előtér fölé eredetileg gótikus karzat épült, amely mai formájában – a toronnyal együtt – az 1773 körüli barokk stílusú átépítés nyomát mutatja. A hajó alaprajza és tömege ma is tisztán gótikus, kőbordás hálóboltozattal, a külső oldalakon lépcsőzetes támpillérekkel, a déli falon csúcsíves, mérműves ablakokkal. A szentély boltozata szintén ép, az északi oldalon lévő sekrestyébe nyíló ajtó a Mátyás kori késő gótika és a reneszánsz korszakváltásának jegyeit tükrözi. A templom míves és védett barokk berendezése, amint a gazdagon díszített főoltár és a szószék is, 1742–43-ban készült a veszprémi Schmidt Ferenc műhelyében.”
Információ a bejutni vágyók számára: Megtekintéshez kulcs kérhető: Henn Józsefnétől (Kinizsi Pál utca 31.) illetve Stáhl Károlynétól (Kinizsi Pál utca 6.) A templomban jelenleg évente egyszer van szentmise Nagyvázsony búcsúnapján, augusztus 20-án, de kérésre keresztelők és esküvők helyszínéül is szolgál. (műemlékem.hu)
