De van: incipit, latin szó, jelentése kezdődik, kezdet. A középkorban a szövegeket (kéziratokat) az első szavak alapján volt szokás azonosítani (mivel szerzőt, forrást nem igazán jegyeztek fel), épp ezért elég korán elterjedt a valamiféle kiemeléssel (pl. verzális, eltérő szín) való írásmód. Tulajdonképp ebből fejlődött ki a cím, majd a címoldal (ami a nyomda előtt még nem kötést / borítót jelentett). Angolszász területen manapság is gyakran alkalmazott tipogárfiai elem, magyar olvasóknak inkább századelős verseskötetekből lehet ismerős a szó, úm. incipitmutató (= kezdősorok mutatója).

Ez egy olyasfajta dolog, amit a betű iránt (általában is) érdeklődő, tájékozódó, ám ilyen irényú formális képzésben nem részesült tervező grafikus, tipográfus, vagy akár csak tördelő (akár mint dilettáns kontár) is szokott tudni.