Van egy film, azt hiszem, ez az

(Én és a nagyapám, 1954 http://www.youtube.com/watch?v=VVg4I1tfZBw) ,

amelyikben a gyerekek azzal nyerik meg a fémgyűjtő versenyt, hogy kivonszolnak a susnyásból egy lovasszobrot, és elviszik a MÉH-be. Ezért mindenki rettenetesen megdicséri őket, a főhős esetében pedig kifejezetten a jellemfejlődés egyik állomása. A szobor pusztulása azért evidens pozitívum, mert az ábrázolt szemény egy VBTT, azaz valódi belső titkos tanácsos. Hát, ennyit a haladó hagyományokról.