"Már régebben is írtam, hogy a Te általad összegyűjtött fügefajták valószínüleg a világ legjobb fajtái.

Korán érő elsőtermések, bőséges elsőtermés, ugyanilyen másodtermés, nagy gyümölcsméret, tetszetős szín, nagyon finom íz.

Csak felsőfokon lehet beszélni róluk, egyszerűen szuperek."

Az I. világháború után nagyapám a rédicsi állomás közelében létesített egy mészárszéket, ahol hentes-mészárosi tevékenységet folytatott és mellette élőállatokkal is kereskedett. Vágómarhákat exportált Olaszországba és Ausztriába, ezért volt fontos az állomás közelsége.

A körzet falvainak gazdáitól vásárolta fel az állatokat, ezért rengeteg helyen megfordult. Szenvedélye volt a gyümölcskertészkedés is, a ház és mészárszék körül egy jókora gyümölcsöst ültetett. Ő 1939-ben, 51 éves korában meghalt, így én sajnos nem ismerhettem. Bár a tőle örökölt házat és gyümölcsöst elhagytuk, később el is adtuk, gyerekkoromban többször voltam ott és feltűnt, milyen különlegesen finom és szép gyümölcsök vannak a kertben. Megkérdeztem nagyanyámat (aki 31 évvel túlélte a nagypapát), miért van az hogy ott olyan gyümölcsöket ízlelhetek, amilyenek általában máshol nincsenek. Erre elmesélte, hogy nagyapám vizitjei a gazdáknál a kertjükben lévő gyümölcsfák szemrevételezésével kezdődtek, és ahol számára érdekeset talált, azt mondta, hogy a megfelelő időben érkezni fog az oltóvesszőért (esetenként csemetéért).

Ennyi a titka egy érvényes fajtákból álló gyűjtemény létrehozásának....