Jugoszlávia

Az 1941. március–áprilisi jugoszláv krízis kapcsán – a Foreign Office számára készített
feljegyzés tanúsága szerint – Horthy elmondta, hogy a m. kir. honvédség azután vett
részt a hadműveletekben, hogy az 1940. december 12-én kötött barátsági szerződés –
szerinte – már érvényét veszítette. Már 1941-ben is ezen az állásponton volt. A
beavatkozás okaként a vajdasági magyarok helyzetét jelölte meg. Teleki Pál
öngyilkosságával kapcsolatban nem érezte magát felelősnek, mondanivalója
egyértelműen ezt sugallta, miközben a miniszterelnök külpolitikájának kudarcához, ami
az öngyilkosság egyik okának tekinthető, részben ő is hozzájárult. Teleki Pál
miniszterelnökként ugyanis igyekezett a magyar állam mozgásterének további szűkülését
megakadályozni, az angolszász hatalmakkal való diplomáciai kapcsolatokat nem
ellehetetleníteni, azaz a németekkel fenntartásokkal kívánt együttműködni. Árnyalja a
képet, hogy az ország egyre korlátozottabb mozgástere miatt a jugoszláv krízis idején fel
sem merült, hogy a magyar állam kimaradna a konfliktusból. A jugoszláv kiadatási
kérelem kapcsán Horthy elismerte egyik kihallgatásakor, hogy Újvidéken 1942-ben
„tömeggyilkosság történt, amelyet mélyen sajnált”, de „ő erről előre nem tudott”.
Horthy helyesen utalt arra, hogy eljárás indult a Dél-Bácskában történtek ügyében, igaz,
azt elfelejtette mondani, hogy eleinte nem támogatta. A mészárlásért – kihallgató
tisztjei előtt Nürnbergben – a német származású tiszteket okolta, s kiemelte, hogy a
magyar bíróság által 1944-ben elítélt tisztek között egyetlen magyar származású sem
volt. Horthy szintén értetlenül állt a jugoszláv kiadatási kérelem előtt: „a szerbek most
azt mondják, hogy háborús bűnös vagyok, mert kétezer ember meghalt. Egy német
városban háromezren haltak meg, s mégsem gondolja úgy senki, hogy felelősségre kéne
vonni az Egyesült Államok elnökét a bombázásokért”.