Nem arról van szó, hogy elfogultan pozitív kritikát várnék mindenkiről, akit én kedvelek, de azt igenis elvárnám, hogy tisztességesen írják meg azt a kritikát, fordítsák rá a megfelelő időt, és tegyék bele a kellő energiát, munkát. Mert valakinek a munkáját illik annyira tisztelni, hogy korrekt, alapos kritikát írnak róla a potenciális hallgatóknak, a vásárló közönségnek.

Amikor Nerina Pallot-ot javasoltam nekik (2011-ben), hogy írhatnának kritikát az új albumáról, akkor Bárány D. tisztességesen foglalkozott az albummal, és úgy írt róla kritikát. Ami nem volt elsöprően pozitív, de nem is volt rossz.

Viszont például Katie Melua ötödik albumáról (Secret Symphony) egyetlen szót sem írtak, miközben az előzőekkel azért foglalkoztak korábban. (Az is igaz, hogy az SS album egy visszalépés Katie pályáján, a The House-hoz képest mindenképpen. Nincs benne újdonság, túl sok érdekesség. Szép, és ennyi van benne. Ami mondjuk nem kevés, de azért mégis...)