Igen, ismerem ezt a gondolatmenetet, rendszerint azt szoktam rá válaszolni, hogy a még megmaradt ötven-hatvan munkatársból a következők dolgoztak 1990 előtt a lapnál: Fekete Gy. Attila bűnügyi tudósító, Szabó Barnabás fotós, Hajba Ferenc győri, Ungár Tamás pécsi tudósító, és talán a Rab Laci, de őt mindig elfelejtem erről megkérdezni. 

Esterházy Péter azt mondta 1991-ben, hogy "Én a Népszabadságban már csak a nevét utálom." Bölcs mondás, mert csak az nem változott meg benne addig. Azóta meg elemenként úgy még ötször-hatszor egyébként minden. A lapfej, a betűtípus, a képek színe és kezelése, a hasábszám, a nyomdatechnika, az oldalszám, a rovatok sorrendje és súlyozása, maguk a rovatok, a cikkek műfaja, stílusa, hangneme, valamint témaválasztása. Egy dolog maradt állandó: hogy olyan lapot csinálunk, amilyet mi jónak és vállalhatónak tartunk. Szóval jogos, a megszűnés még kétségkívül hátravan.