Ma néztem egy riportot. Az újságíró kérdez, kérdezget. Próbál valamit kihozni az utca emberéből. 

Téma a nándorfehérvári győzelem, mikor volt, kik vívták kikkel, ki volt a magyarok vezére stb.

 

Az eredmény lehangoló! Többségük nagyjából üti egy amerikai szintjét, hasolóan keresgélve emlékei között, bátortalanul adva válaszokat keverve Budapestet Bukaresttel.

 

Szép. Az igen kiművelt társadalom. Az iskolarendszer, az amely megtömi a kisbuksit, a felnőtt zemberi agyat, az amely naponta issza a politikai mérget, a gyülöletet. 

 

Ismereteik megállnak a libánál, az idegenszívnél, a forradalomnak nevezett handa-bandánál. Szép út lefelé, az emberilét megcsúfolása.

Egyenes út a néhány tőkfej érvényesüléséhez, az igazi szellemi szolgaság felé!