Öööööö, ez most ciki lesz, azt hiszem, de én _Európában_ hiszek. Életem legboldogabb napjai közé sorolom, amikor beléptünk az unióba. Nem érzem hazaelhagyásnak, ha valaki Angliában, Németországban, Svédországban vagy Spanyolországban dolgozik.

Azt érzem, hogy a hazánk hagy el minket, amikor egyre több ember, köztük a legközelebbi barátaim számára - akikről tudván tudom, hogy nem krakélerek, nem vagyonhajhászók és pláne nem magyarságellenesek - vágyódás tárgyává teszi, hogy ezekben az országokban boldoguljanak ahelyett, hogy itt tennénk, ahol születtünk.

Nagyon szomorúvá tesz, hogy rossz napjaimon nekem is azon kell gondolkodnom, mi a francot keresek itt. Ez itt az én országom, szeretem, kötődöm hozzá, itt akarok élni, aztán meghalni. Ebben a sorrendben.

Útlevél nélkül menni Európába, háverként csapni a holland, a portugál, a román és a szlovák (!) vállára.

Nagyjából ennyi, és már tudom, megint túlmentem az offtoik topik íratlan szabályain. Elnézést, ha.