Fausztina nővér naplójából

777 1936.11.27. Ma lélekben a mennyben voltam, s láttam azt a felfoghatatlan szépséget és boldogságot, ami a halál után vár ránk. Láttam, ahogy minden teremtmény szünet nélkül tiszteletet és dicsőítést tanúsít az Úr iránt. Láttam, mily nagy a boldogság Istenben, amely kiárad minden teremtményre, s őket is boldogítja, majd a boldogságból fakadó valamennyi dicsőítés és magasztalás visszaáramlik a Forráshoz, behatol Isten mélységébe, szemlélve belső életét -- az Atya, a Fiú, és a Szentlélek életét -- amit soha senki felfogni vagy kikutatni nem tud.

778 A boldogságnak ez a Forrása saját lényében változatlan, bár mindig új, minden teremtmény részére boldogságot sugároz. Most tudom megérteni szent Pált, aki azt mondta: ,,Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt.' -- Isten megismertette velem azt az egyedüli dolgot, ami végtelen értékkel bír előtte. Ez pedig Isten szeretete. Szeretet, szeretet, még egyszer szeretet. -- Semmi sem hasonlítható a tiszta szeretet egyetlen tettéhez. Milyen felfoghatatlan kegyelemben részesíti Isten azt a lelket, aki Őt őszintén szereti. Ó, boldog lélek, aki már itt a földön élvezi az Ő különös kegyelmét. Ezek a kicsiny, alázatos lelkek.