Az elmúlt egy hónapban elolvastam a Dűne vadászait és a Dűne homokférgeit. Korábban olvastam itt a kommenteket és féltem a könyvtől. Annyira azért nem volt rossz, de aki el akarja olvasni inkább kölcsönözze ki könyvtárból (ahogy én tettem) vagy kérje kölcsön ismerőstől.
Szerintem jól lehet olvasni, egyszer se volt bennem, hogy ezt abbahagyom. Egy jó kis kalandregény. És kész. Olyan mélység tényleg nincs benne mint a Dűnében v. a D. messiásában. (Szerintem ebből a szempontból már a D. eretnekei, D. káptalanház is elmozdulás a pörgős kalandregény felé.) Azzal az ötlettel se volt bajom, hogy a számítógépek az Ellenség. Egy másik fajt kitalálni és nem egydimenziósan ábrázolni azért nem könnyű. Viszont az örökelme hálozata és az Idő Orákuluma szerintem nyúlás a Mátrixból.
Ami zavart. A Dűne szereplőinek feltámasztása. Tudom, hogy Scytale nullentrópiás tartálya már a Káptalanházban benne van, de akkor is zavart. Na jó egy-kettőre szükség volt. De mindegyikre?!
És szerintem meg kellett volna húzni a kéziratot. Akkor lehetett volna 1 kötet. (Tudom az kevesebb pénz.) A Bellonda, Doria kettősre semmi szükség nem volt. Lietet és Stilgart is ki lehetett volna hagyni. Amikor a D. homokférgei vége felé jártam arra gondoltam Waff se kéne, aztán rájöttem az ultrafűszer miatt kellettek Waff részei és a buzelli jelenetek. Meg az epilógus olyan szinten gejl, hogy csak na. Meg is ijedtem. Mi lesz ha megírják a folytatás folytatását?