"annak beismerésével hogy igen, magunktól nem vagy csak keveset szellőztetünk."

 

A legtöbb embernél a legnehezebb elérni, hogy végre kimondja ezt. Megy a hímezés-hámozás, hogy "de én kinyitom az ablakot minden nap negyed órára még télen is", meg "nagyapám házában nem volt ilyen gond, itt sem lehet", stb.

Ha már elérted, hogy végre beismerje, hogy "hát igen ez így valóban nem valami jó", onnan már könnebben megy :)

 

"nulla tapasztalattal"

 

Egyik első munkahelyemen három-négy öreg rutinos szakember (együttesen talán száz évnyi szakmai tapasztalattal)  órák óta vitakozott egy szokatlan probléma megoldásán, amikor engem odakültek az egyikükhöz egy egész más ügyben. Megkérdeztem, hogy miről folyik a vita, elmondák (nem néztek kapásból hülyének az életkorom miatt). Kérdeztem tőlük még pár dolgot, majd elmondtam, hogy én ezt hogyan oldanám meg. Még egy hét múlva is azon nevettek ahányszor csak öszefutottunk, hogy a megoldásom milyen egyszerű volt és hogy ez nekik nem jutott eszükbe.

Igen, nulla tapasztalattal.

 

A tapasztalt profi pontosan tudja, hogy mit lehet megoldani és mit nem.

A tapasztalatlan hülyegyerek még azt hiszi, hogy mindent meg lehet oldani.

Egy tapasztalt profi számára az a legszörnyűbb, amikor azt látja, hogy egy tapasztalatlan hülyegyerek lelkesen nekiáll egy szemmel láthatóan megoldhatalan problémának - és megoldja :)

 

Sokszor éppen a soksok gyakorlati tapasztalat által beégetett rutin nem engedi az ember agyát letérni a megszokott vágányról - és amikor olyan feladat bukkan fel, amire nincs szokványos megoldás, olyankor talán pont a tapasztalatlanság hozza azt szélesebb látókört, amire éppen szükség van.

 

Egy kis humor:

A fenti "szélesebb látókörű" problémamegoldó gondolkodásmód megtanulható dolog, tehát tapasztalt szakemberek is alkalmazhatják. Mi, mentátok ezt "tudatos mentát naivitás"-nak nevezzük, erről további részletek a Dűne könyekben olvashatók.