Az egyoldalú, helytelen kertészeti "párbeszédre" a német telekszomszéd szolgált eklatáns példával. Büszkén mutatta a minden évben ágvég-visszacsonkolt fügebokrát, a véletlenül megmaradt pár elsőterméssel. Elcsodálkozott, amikor felvilágosítottam, hogy csonkolás nélkül összehasonlíthatatlanul több termése lenne, a bokra fa alakot öltene, nem sűrűsödne be és minden ágán beérnének a másodtermések. A képen is látható, hogy a növény felső részén olyan megnyúlni készülő növekményeket csonkolt vissza drasztikusan, amelyek sarjként működnek és szinte nem is fejlesztenek másodterméseket, vagy ha mégis, akkor nagyon későn érőket, vagy egyáltalán nem beérőket. Tulajdonképpen mesterségesen állít elő egy olyan helyzetet, mintha a fa részleges fagykárt szenvedett volna. Egy olyan helyen/fekvésben, ahol a fügék törzses fává tudnak nőni.

Nem tudom, mennyire helyes, ha két német példa alapján általánosítok (ld. szemenyei kivis német), de úgy tűnik, mintha a sövénymetszéshez szokott németek hajlanának a gyümölcstermőket is rommá metszeni, distinkció nélkül.