Elszoruló szívvel, néhány könnycseppet elmorzsolva kell tudatnom, hogy ésszerűsségi okokból kénytelen voltam megválni GSA-mtól. ;-(

Nagyjából ismeritek a történetet, nem volt az autóval semmi baj, csak a körítésével, és harmadik Citroënemként rá esett a választás, hogy mennie kell. Persze nem mindenáron. Illetve inkább úgy mondanám, hogy nem bárkinek. De talán ezt is tudjátok.

És itt az öröm az ürömben, hogy az autó nem "került messzire" (fizikailag igen), de gondos gazda kezébe került, aki érti, ismeri, óvja, szereti. :-)

Remélem, hogy neki megadja mindazt, amit nekem nem tudott!