1945 óta csak a "bűnös nemzet" sulykolása történik.
Helyben is vagyunk. Mert erre a reakció az, hogy mi hősök meg áldozatok vagyunk. Úgy egyben, mint nemzet, és egyenként is.
Pedig mindkét állítás szélsőség, ergo nem igaz, és ennek megértése lenne az a bizonyos szembenézés. Voltak áldozataink, voltak bűnöseink, akadtak hőseink is; de ugyanez volt a helyzet az akkori ellenségeinknél is.

Elvesztettük a háborút, megfizettünk érte. A veszteségnek nem kell örülni, de napirendre kell térni felette.

Ha valaki a témát előveszi, attól még nem biztos, hogy agymenése támad, attól függ, mint mond. A dokumentumok, azok dokumentumok. Nem jelenti ez azt, hogy minden szó igaz bennük, nem is kell feltétlen elhinni. Felhasználás előtt ellenőrzendők.

Az ilyen "dokumentumokat" megkérdőjelezhetetlennek tartani,...

Ki tett itt ilyet?