"A kérdés, hogy a második gondolatkísérletben 50  százalék eséllyel találom magamat a sötét szobában, majd a virágoskertben, vagy pedig 1000000 : 1 valószínűséggel."

 

Még mindig az alany meghatározása a problematikus számomra.

Ha a példádidban az "én" annyit jelent csupán, hogy az a dolog, ami minden objektív és szubjektív szempontból a kiindulási állapottal azonos állapotú vagy annak folytatólagosságának tekinthető, akkor valóban lehet valószínűségeket felállítani az értelmezés szerint.

De ha az "én" definíciója túlmutat a puszta információ tartalmon, amit egy személy jelent, akkor a szubjektív élmény a példáid során nem értelmezhető a sajátodként a másolataid során, csupán egy-egy különálló folytatásként egy korábban megkezdett történeten.

 

Ha veszünk két lehetséges alternatívát:

a. Amelyben sétálsz és közben a szived egyenletesen dobog

b. Amelyben sétálsz és közben a szived kihagy egy dobbanást,

akkor a két eset már két külön ágát jelenti a valóságnak, amelyek a későbbiekben soha nem egyesülnek. A két alternatíva szubjektív élményei önállóakká válnak, s nem lesz köztük visszacsatolás. A másik ág pl hiába él tovább, mint az, amelynek élményét tapasztalod, rád nézve már nincs ennek jelentősége.

Ugyanígy annak sem, hogy egy sötét szobában találja-e magát az, aki minden objektív és szubjektív szempontból azonosnak tekinthető veled, majd utána éppen egy virágoskertben, mert rád nézve ennek sincs jelentősége, nem lesz róla szubjektív élményed.

 

Szubjektíve nincs több valóság, csak az az egy, amelyet megélsz, még akkor is, ha végtelen számú elágazáson vezetett keresztül. Egyetlen utat tudsz bejárni, s az elágazások elhagyásakor az ágak közötti kapcsolat is megszűnik. Legalábbis az értelmezésem szerint. Ebből következően egy ág mesterséges létrehozása nem teremt szubjektív folytatólagosságot az alany számára, de az alanyt megfigyelő számára (pl házastárs) viszont igen, hiszen nincs sem objektív, sem szubjektív különbség a különböző ágakon megfigyelt példányok között.

 

Mások halhatatlanok lehetnek ez által számodra, ahogy te is mások számára, de szubjektíve (önmagad számára) nem leszel az.

 

Objektíve lehet több valóság, de ennek szubjektíve nincs jelentősége önmagunkra nézve.